A szocializmusban az államosított divat célja az ország felöltöztetése volt. A feladat végrehajtása gyártási háttér és megfelelő szaktudás nélkül azonban komoly nehézségekbe ütközött...

Az 1950-es évek elején az első ötéves terv, a sztahanovista munkaverseny mennyiség központú termelése, az Állami Áruház hirdetése (”Sok időt takarít meg, ha mindent egy helyen vásárol! Nagy választékunk biztosítja, hogy mindent megtalál, amit keres”) dacára a gyakorlatban mégis az áruhiány, a konfekció termékek silány minősége volt jellemző. A boltban kapható ruházati termékek egyik legfőbb problémája a differenciálatlan, rosszul kialakított méretezés volt.

„A természet nem mindenkit áldott meg 3-as számú alakkal, azaz olyan termettel, amely a konfekció iparban a legnagyobbat, a valóságban az átlag közepest jelenti. Ha egy vékony kis termetű nő egyes számú szoknyát akar vásárolni magának, a zipzár felhúzása után két kézzel kell tartania a szoknyát, nehogy leessék. A vékony, magas nők ugyancsak bosszúsan nézik magukat az áruházak próbatükreiben, mert az ilyen sudár női termetre csak elhízott női alakra való ruhát készítenek. Ugyanaz a helyzet az átlagtól alig alacsonyabb férfiaknál is. Ha például egy kistermetű férfi a legkisebb számozású kész öltönyt vásárolja meg, az áruházból egyenesen a szabóhoz siet, hogy felhajtassa a nadrágszárból a kéttenyérnyit, ugyanígy az ujjából is, legalább 15 centit vétet be a nadrág és a kabát dereka, valamint a válla bőségéből.”

Az első méretkutatások az 1950-es években kezdődtek, 1952-53-ban 50 ezer embert mértek le, ennek eredményeként jegyezték be 1953-ban a tömeg konfekció alapjául szolgáló testalkattípusokat és azok mérettáblázatának szabványait. A mérettáblázat mindenkori tökéletesítése a Könnyűipari Minisztérium megbízásából a Ruházati Tervező Vállalat feladata volt. A módszerek finomításával 1958-ban további 23 ezer, majd 1962-63-ban még 53 ezer ember kontroll mérése alapján az RTV jelentése szerint a kezdeti időszak 35%-ához képest a lakosság 80%-át tudták konfekcióipari termékkel ellátni. A mindennapok gyakorlata azonban továbbra sem ezt bizonyította. A konfekció ruha versenyképessége még sokáig váratott magára.

Forrás: Simonovics Ildikó: „Öltöztessük fel az országot” – avagy divat szocialista módra